Mit jelent a "fenntarthatóság"?

A fenntarthatóság egy rendszer hosszú távú fennmaradást biztosító kialakítását jelenti. A fenntarthatóság legelterjedtebb meghatározását 1987-ben az ún. Brundtland Bizottság fogalmazta meg: "A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékeinek a saját szükségleteik kielégítésére és életstílusuk megválasztására való képességét." (Brundtland jelentés, 1987)

Az ENSZ bizottság ezzel a meghatározással hangsúlyozza a fenntarthatóság koncepciójához kapcsolódó, nemzedéken belüli és nemzedékek közötti igazságosságot: egyrészt a jelenleg élő generációk közötti elosztást, a világ északi és déli felén élő emberek közötti elosztás kiegyenlítését. Másrészt a ma élő és a jövőbeni nemzedékek közötti egyensúlyt, vagyis azt a kötelességet, hogy gyermekeink és unokáink érdekében mindent megtegyünk a környezet és a társadalom stabilitásának fenntartásáért.

"Úgy fogyasztani, hogy fogyasztást pótolni lehessen"

Ha a különböző nyelvekben megfigyeljük "fenntarthatóság" szót és jelentését, érdekes eredményeket kapunk. A "Nachhaltigkeit" német szó a következőt jelenti: "Úgy fogyasztani, hogy azt pótolni lehessen", míg a többi nyelvben, például a franciában és a szlovénban nagyobb hangsúlyt lap a "tartósság" vagy a "teherbírás". Az angol „Sustainability" szó annyit jelent, mint "alulról megtámasztani" vagy " a fejlődést fenntartani".

A fenntarthatóság története

A fenntarthatóság gondolatát már a 18. sz. elején megfogalmazták az erdőgazdaságban. Hans Carl von Carlowitz már 1713-ban ír az erdők "fenntartható hasznosításáról", amely szerint hosszú távon csak annyit lehet elvenni az erdőből, amennyi újra tud nőni.

Nagyobb népszerűségre és politikai figyelemre a fogalom csak az 1970-es évek környezetvédelmi mozgalmának kezdetén tesz szert, ennek következménye, hogy Európában környezetvédelmi minisztériumokat hoznak létre (pl. Ausztriában 1971-ben), és nagy környezetvédelmi civil szervezeteket alapítanak (Pl. Global 2000 1982 augusztusában). 1972-ben tartják Stockholmban az első környezetvédelmi világkonferenciát, 1992-ben pedig Rio de Janeiróban a "környezetről és fejlesztésről" szóló, sikeres ENSZ-konferenciát.

Európában 2001-ben fogadták el és 2006-ban dolgozták át az európai fenntarthatósági stratégiát. Ausztria 2002 óta rendelkezik saját fenntarthatósági stratégiával.

A fenntarthatóság három dimenziója

A fenntarthatóság három szinten mutatkozik meg: a környezeti dimenzióban (környezet), a gazdasági dimenzióban (gazdaság) és a társadalmi dimenzióban (társadalom). A fenntarthatóságot gyakran oszloppal modellezik. Ez a modell azt sugallja, hogy az oszlopok zárt szférák, ami a valóságban általában nem így van. A "fenntarthatósági háromszög" megoldja ezt a problémát, mivel megmutatja, hogy a fenntarthatóság egyes dimenziói egymással kapcsolatban állnak.

A tudományos vitában felbukkan a fenntarthatóság negyedik dimenziója, amelyet részben "kultúrának", részben intézményi dimenziónak tekintenek - a kormányzás és politikai irányítási rendszerek értelmében.